 |
| zene |
James herceg megérkezett meseország varázslatos erdejébe. Pontosabban, szó szerint az erdő közepébe esett. Senki sem mondta, hogy az út nem lesz fájdalom mentes.
- Figyelmeztethettél volna, hogy fájdalmas lesz a landolásom!
- Miért tettem volna? Te éltél itt születésedtől fogva, akkor miért nekem kell tudnom, hogy mit kell közölnöm veled és mit nem?
- Te vagy a mesélő, az a dolgod, hogy az ilyen dolgokra odafigyelj!
- Úgy teszek mintha, ezt meg sem hallottam volna. Folytatván a történetet. Miután délceg hercegünk megérkezett az erdőbe, keresnie kellett valami fegyvert is. Szerencsére még emlékezett arra, hogy legutóbbi itt jártakor, eldugta a kardját egy bokorban, hogy senki ne találja meg. Odaosont a kiszemelt bokorhoz, majd megtalálta a kissé rozsdás kardot. Felvette letörölte róla a pókhálót és elkezdte forgatni a kezében. Ha valamiben igazán jó volt, az a kardforgatás. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy merre is menjen. Fogalma sem volt, hol kezdhetné a nyomozást. Úgy döntött, hogy itt csak egy ember segíthet neki. A Storybrooke - ban maradt Belle, ért legjobban a mesékhez nem hiába ő a városka könyvtárosa. Tudta hogyan léphet vele kapcsolatba. Előkapta zsebéből a mobilját, ami valamilyen csoda folytán itt is működött és elkezdte bepötyögni a számot.
- Haló! David sikerült már megtalálnod Emmát? - hallatszott a hang.
- Nem és pont ezért kéne a segítséged. Meg tudnád mondani nekem, hogy melyik mesével kellene kezdenem?
- Hát a könyvben az első mese az aranyhaj. Ha követjük a könyvbeli sorrendet talán gyorsabban megtalálod, mint azt hiszed. Ha bármilyen segítség kell még, csak hívj nyugodtan és választ adok a kérdéseidre. Remélem minél hamarabb megtalálod Emmát.
- Én is azt remélem. Köszönöm a segítségedet! - ekkor James kinyomta a mobilt és visszatette az eredeti helyére. Ismét a kezébe vette a kardját és elindult, egyenesen az erdő mélyén található toronyhoz. Mivel tudta jól, hogy a mese egy toronyban játszódik, ahol a hosszú hajú lányt tartja fogva a boszorkány ezért azt hitte könnyű lesz a dolga. Ha tudná mennyire téved! Ismerte az utat, hiszen több hercegnőt mentett már meg, mint bármelyik herceg. Persze nejét Hófehérkét nem kellett megmenteni, ugyanis annak mostohaanyja nem mérgezte meg, ahogyan a mesében történnie kellett volna. Ez viszont egy másik történet, egyszer eljutunk oda is, amikor ez aktuális téma lesz. Hercegünk fogta magát és elindult. Közben észrevette, hogy nem sok minden változott meg, mióta utoljára itt járt. Legfeljebb a növényzet lett sűrűbb. Ez nem volt akadályozó tényező, hiszen James kardja volt olyan éles, hogy könnyedén utat tudott törni magának. Egyszer csak meghallotta, hogy az egyik bokor alaposan megrezzent. Először csak azt hitte, egy nyúl vagy őz, ám mikor ez a rezgés nem akart abba maradni, elővette az oldalára csatolt kardot és egy suhintással megfosztotta a bokrot a leveleitől. Kiderült számára, hogy nem őz volt, nem is nyúl hanem egy emberi lény. Mivel háttal állt neki nem látta az arcát. Egy vörös köpeny volt rajta ami szinte mindenét eltakarta. Köztudott, hogy a mi kis hercegünk nem szívlelte az úton állókat, ezért kardjával igyekezett leteremteni az ellenfelét. Azonban az ismeretlen se volt rest: Felpattant, majd miután sikerült kicseleznie a herceget, kinyújtotta előtte a lábát és James arccal ért földet.
- Muszáj volt pont az arcomat támadnod? Hogy leszek így én a daliás herceg, ha az arcom olyan mint Rumpené a mesében?
- Talán, ha nem lengetted volna előttem, a böhöm nagy kardodat, akkor most nem kellene az arcod miatt siránkoznod bájoska! - Amikor James feltekintett, hát uramfia az idegen akit készült megtámadni egy bögyös fekete hajú kis nőci volt. Ledobta magáról a piros köpenyét, majd elkezdte leszedegetni a fehér szőrme mellényéről, a rátapadt legyeket. James tátott szájjal bámulta a lányt. Noha annak haját a szél alaposan megtépázta és az arca tele volt apró horzsolásokkal, mégis ő volt a legszebb lány, akit Hófehérke óta látott. Úgy érezte, hogy már ismeri valahonnan ezt a lányt csak fogalma sem volt honnan.
- Te meg ki a csuda vagy? - kérdezte James fene nagy bátorsággal, és egyenesbe szedte magát.
- A nevem Ginifer, és épp az erdőmben múlatod az idődet.
- A te erdőd? Én vagyok a herceg, te legfeljebb az egyik úton álló bige lehetsz. Egyébként is, melyik meséből jöttél?
- Hát tudod, abból a meséből amiben van az a szabó aki egy csapásra hét legyet üt le és legyőzi az óriást, majd megkapja a nőt feleségnek.
- Akkor miért vagy most egyedül? Nem a férjeddel kellene lenned?
- Legyőzte őt az óriás szóval itt maradtam, ő meg eltűnt!- Ginifer elővette csábos mosolyát, hogy hercegünk ne vegye észre a hazugságát.
- Elég szánalmas kérő lehetett. Na mindegy, nekem mennem kell mert meg kell találnom a lányomat.
- Hé bájoska! Én szívesen segítek neked, tekintve, hogy más ember úgyse segítene. Ha meg akarod találni a szöszke lányodat, csak bennem bízhatsz
- Mivel más választásom nincs ezért velem jöhetsz. Figyelmeztetlek, hogy ne szólj bele abba amit csinálok, elvégre én vagyok a herceg.
- Én meg hercegnő vagyok na és? Ebbe a küldetésben, mindketten egyenlőek vagyunk tehát akarod vagy sem én akkor is bele fogok szólni a dolgok állásába - Mivel hőseink folytatták a vitatkozást, ezért engedjétek meg, hogy ezt a részt átugorjam. Térjünk át arra a részre, mikor Daliás és Ginifer elérkezett Raponc állítólagos tornyához. A torony valóban az erdő mélyén volt elrejtve. persze, hisz a mesében a boszorkány el akarta rejteni, a szépséges lányt az emberek szemei elől. Itt azonban teljesen másról volt szó.
- Van ötleted, hogyan jussunk fel oda? - vetette tekintetét Ginifer a tornyon található egyetlen ablakra.
- Ahogyan a leggyorsabb. Fel fogunk mászni oda.
- Neked elment az eszed? Mégis hogy akarsz te feljutni oda? Hiszen még kötelünk sincsen, amit használhatnánk.
- Úgy tűnik, több mesét kell olvasnod. Egyszerűen csak azt mondjuk neki, hogy Raponc engedd le a hajadat és ő megteszi. Azt fogja hinni, hogy én vagyok a herceg és felenged.
- Ilyen szerelésben, senki nem mondaná azt hogy herceg vagy, már bocs! Nekem van egy ennél sokkalta jobb ötletem.
- Mégis mi? Megvárod amíg a boszorkány megjön, hátha sütőtökké változtat téged?
- Ne keverd bele szegény hamupipőkét a mocskos terveidbe! Csak figyelj: Hé kis anyám! Azonnal engedd le a szőke műhajadat, vagy nem lesz herceged! - kiáltotta fel teli torokból Ginifer, mire, a hosszú aranyhaj, elkezdett lefelé zuhanni. Mindketten belekapaszkodtak, majd elkezdtek felfelé mászni. A torony nem volt olyan magas,mint amilyenre számítottak ezért hamar felértek. A toronyban, már várta őket a hosszú szőke hajú lány, aki épp a körmeit próbálta tisztogatni, sajnos sikertelenül.
- Rapunzel, azért jöttünk, hogy megmentsünk téged - válaszolta legédesebb hangján James és kezet csókolt a lánynak. Azonban az nem volt vevő a kedvességre.
- Hé Einstein! Pont azért vagyok itt, hogy megtaláljon a hercegem, mert anyám szerint így lehet a legjobban férjet fogni. Szóval nem kell nekem megmentő, csak szerváljatok nekem egy herceget és már megyünk is. Remélem érthető voltam!
- Hogy ennek a csajnak milyen kevés esze van! Én még meg akartam menteni. Hihetetlen, hogy 28 év és hercegnők helyett, nyávogó libákat fogok ki magamnak - sopánkodott James, mire Ginifer tarkón ütötte.
- Nem magadnak keresel hercegnőt, hanem ennek a szőke hajú rémnek herceget! Gondolod veled jöttem volna, ha csak arról lett volna szó, hogy keressünk neked egy nőt? Ne legyél már ennyire hülye!
- Jól van. Menjünk és kerítsük elő a herceget, aztán menjünk tovább mert a lányom el fog tűnni.
- Szerintem inkább örül annak, hogy végre nem kell veled lennie. Biztos vagyok benne, hogy mindig magad mellett tartod őt.
- Nem lehetne, hogy abba hagyjátok végre a vitát, és folytassuk a történetet? Ha így megy tovább, mese helyett brazil szappanoperát fognak kapni az olvasók!
- Jól van, már jól van megyünk. Szivi ha itt szeretnél maradni és barátnői csevejt folytatni szöszivel, én nem látom akadályát. Ha nem, akkor azt ajánlom, ne szólj bele a gyereknevelésembe és induljunk - azzal fogták magukat és Raponc haján keresztül, lecsúsztak a torony falán. Folytatták tehát útjukat, ezúttal, az állítólagos herceg palotája felé. A herceget Flynn - nek hívták és James egyik barátja volt, még a hercegség előtti időkből.
- Te tudod merre kell menni? - kérdezte Ginifer lihegve és elkotort egy hajtincset az arcából.
- Flynn régi barátom, tudom merre felé lakik. Remélem ő nem változott meg annyira, mint ez a hercegnő. Amikor én voltam itt herceg, akkor még minden normális volt. Nem értem, hogy változhattak meg a dolgok.
- Sok mesehős elkerült innen valahova máshová. Eltűntek a közkedveltek: Belle, Rumpen, a gonosz királynő, Piroska és te is.
- Sokat tudsz ahhoz képest, hogy nem vagy igazi hercegnő.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok az? Nem ismersz te engem, még ha úgy is teszel, mintha ismernél. Ennyire fontos neked a lányod? Képes vagy kockára tenni érte az életedet is?
- Emma anyját Hófehérkét elhagytam mikor terhes lett, így nem kapta meg a boldog befejezését. A magányba száműztem és a büntetésem azon kívül, hogy száműztek a meséből az lett, hogy nem emlékszem arra, hogy nézett ki. Nem tudom magam elé képzelni az arcát. Már nagyon bánom amit vele tettem és szívesen visszamennék az időben, hogy helyre hozzam! - James látta, hogy Ginifer szeme könnybe lábad, a szavai hallatán.
- Látszik, hogy szeretted őt. Le merem fogadni, hogy ő is szeret téged, legyen bárhol is.
- Szerinted van még remény arra, hogy láthassam még őt?
- Mindig van remény. Az a legfontosabb dolog itt mesevilágban. Viszont folytassuk az utat, mert sosem fogunk odaérni - letörölte a könnyeket a szeméből és folytatták tovább az útjukat. Mindketten kimerülten érkeztek meg Flynn herceg kastélyához. Látták, hogy a herceg maga a kertben ült és egy régi könyvet bújt, aminek a címe: Mesebeli rejtélyek és bűnesetek. James mivel ismerte a herceget, nem félt odamenni hozzá.
- Azt hittem, már kinőtted a könyveket Flynn!
- Daliás! Örülök, hogy újra láthatlak! Mióta is, hogy utoljára láttalak?
- Már kerek 28 éve. Bemutatom neked a társamat Ginifert!
- Örülök, hogy újra láthatlak szépséges hercegnő! - Flynn felállt a helyéről, majd kézcsókkal köszöntötte a lányt. Igen ők ketten már találkoztak párszor, de Flynn számára ő is egy hercegnő a sok közül.
- Nem véletlenül jöttünk ide hozzád. Az erdőben él egy Aranyhaj nevű lány. aki arra vár, hogy a hercege megmentse. Te vagy az egyetlen aki segíthetsz. Csak akkor mehetünk tovább egy másik mesébe és kerülhetek közelebb a lányomhoz, ha te segítesz nekünk.
- Sajnálom James, de nincs időm erre. Meg kell fejtenem Hófehérke rejtélyes eltűnését. Valaki csak látta hová bújhatott az a lány. Tudom, hogy most csalódást okozok, de remélem megérted, hogy nem fér bele az időmbe egy hercegnő.
- Miért is hittem, hogy ez sikerülhet. Talán jobb lesz, ha feladom és beismerem, hogy már nem vagyok herceg. Még a lányomat sem vagyok képes megtalálni.
- Na ide figyelj! Nem mondhatod ezt. Pont te akarod feladni? Én azt hittem a hercegek bátrak, de te csak egy gyáva nyúl vagy. Van más lehetőség is.
- Milyen lehetőség? A herceg nem akar csinálni semmit, így meg lehetetlen lesz összehozni őket.
- Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Mivel a herceget nem sikerült elvinnünk Raponchoz, majd a lányt visszük el hozzá. Csak annyi a dolgunk, hogy visszamegyünk a toronyhoz, lehozzuk onnan és irány a herceg.
- Jó ötlet, de valamit elfelejtettél. Mi lesz, ha az anyja már ott van. Nem hinném, hogy díjazná az ötletedet.
- Megoldjuk. Van annyi eszünk, hogy addigra kitaláljunk valamit - azzal fogták magukat és elindultak vissza a toronyhoz. Azt azonban nem sejtették, hogy a csalafinta Rumpenstikli keresztezi az útjukat. Rumpen híres volt arról, hogy mindenféle varázstárgyat adott el jó pénzért. Mikor azonban beleszeretett, Belle hercegnőbe ő is száműzetésbe kényszerült. Jó mágusként viszont képes átjárókat nyitni, így kedvére járkálhat a két világ között. Rumpen jól ismerte a herceg mindkét énjét, így pontosan tudta, hogyan lehet hatni rá.
- Nocsak kit látnak szemei! Csak nem James herceg? Ki ez a bájos hölgy, talán a menyasszonyod? - Rumpen tudta jól, valójában ki Ginifer, de szórakoztatta, hogy a herceg nem ismeri fel.
- Ő nem a menyasszonyom. Csak segít nekem megtalálni a lányomat. Egyébként te, hogy kerülsz ide Gold? Ha jól tudom száműztek téged is az elvarázsolt erdőből.
- Nem emlékszel, hogy hatalmam van a mágia felett? Bármikor idejöhetek amikor csak szeretném. Ha már itt vagy, nem akarsz esetleg egy hajkefét? Mágikus az ereje, ha elkezd vele bárki fésülködni, a haja akár egy méteresre is megnőhet.
- Pontosan ez kell nekünk! Így le tudjuk hozni Rapunzelt a toronyból.
- Nem kell nekünk az a kefe Gold! Téged ismerve biztosan meg van átkozva. Megoldjuk a dolgainkat mi magunk.
- Higgy amit csak akarsz. Ha nem kell a kefe, akkor majd odaadom valaki másnak - azzal Rumpen fogta magát és mint a köd elillant. Talán tényleg jobban tették, hogy nem bíztak benne. Egy ilyen kiszámíthatatlan alaktól mint ő, az ember nem várhat semmit sem. Már mindketten nagyon fáradtak voltak, de ez sem tántoríthatta el őket a céljuktól, hogy visszamenjenek Raponc tornyához. Miután megérkeztek James felkiáltott.
- Rapunzel ereszd le a hajadat! - miután a haj zuhatag lehullott a torony oldalára, megkapaszkodtak benne és felmásztak. Legnagyobb megdöbbenésükre, azonban Raponcnak hűlt helye volt.
- Na jó és most mit fogunk tenni? - fordult oda Ginifer a herceg felé, az pedig csak rosszallóan megrázta a fejét.
- Valami itt nagyon nincs rendben.
- Meglepetés! - kiáltott egy alak. Mivel sötét volt, egyikőjük sem látta az arcát, így az idegen közelebb merészkedett.
- Regina! - kiáltotta James dühösen és előrántotta a kardját.
- Na hát mézes mázos herceg. Nem gondoltam volna, hogy látlak még valaha. Miután oylan jól elbántál, az én édes mostohalányommal még van képed itt lenni?
- Te még mindig ugyanolyan rossz arcú vagy mint voltál. Tudom, hogy te tetted tönkre az átjárót amivel a varázslatos erdőbe mehettünk volna.
- Meg lehet. Tudod miért tettem? Mert ki nem állhatlak téged. Idegesít, hogy egy semmirekellő lett ennek az országnak az uralkodója. Nem érsz te semmit sem, de most én megszabadulok tőled - Regina felemelte a herceget, majd kidobta az ablakból, egyenesen a rózsabokor felé.
- James! - kiabált utána Ginifer, majd mérgesen Regina felé fordult.
- Ugye milyen jó látni repülni a férjedet Hófehérke! Tudom, hogy te vagy az, előttem nem tudod megjátszani magadat. Egyébként is csak szívességet tettem neked.
- Szívességet? Azzal akartál szívességet tenni nekem, hogy kihajítod a férjemet az ablakon? Ki tudja mi történt vele.
- Csak megvakult ennyi. Egyébként meg nem értem mit aggódsz érte, hiszen még csak nem is herceg, hanem egy közönséges pásztorfiú.
- Azért aggódom érte, mert bár elhagyott mikor szükségem lett volna rá, de én továbbra is szeretem.
- A pasid csak megvakult nem halt meg. Valahogy távol kell tartanom a hercegeket.
- Az a legjobb megoldás, hogy megvakítod őket?
- Igen, mert ha megvakulnak, a lányé lesz a birodalom és mivel ez a kis szöszi lány, olyan ostoba mint a tök, ezért én uralkodok majd helyette. Számomra ez a boldog befejezés Hófehérke.
- Miért nem a jó oldalon keresed a boldogságot? Ha folyton csak rosszat akarsz mindenkinek az nem boldogság. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor egyedül maradsz és nem fog szeretni téged senki sem.
- Talán igaz. Na és akkor mi van? Örülj neki, hogy megkegyelmeztem az életednek. Most pedig tűnj el innen és maradj ki az életemből! - Hófehérke még egyszer visszanézett és Raponc haján leereszkedett. Miután földet ért, azonnal James felé futott.
- Daliás minden rendben?
- Nem látok semmit. Te tényleg a nevemen hívtál? Csak Hófehérke hívott engem így senki más.
- Nem számít. Meg kell keresnünk a herceget, hogy megtörjön az átok.
- Felejtsd el én feladom! Ide se kellett volna jönnöm. Hiába kudarcot vallottam. Igaza volt Reginának, nem vagyok hercegnek való. Még a lányomat sem tudtam megtalálni.
- Én megtöröm az átkot, emiatt egy cseppet se félj! Újra látni fogsz megígérem!
- Mégis hogyan tudnád megtörni? Ezt egyedül képtelen vagy megcsinálni
- Talán mi segíthetünk ebben! - mikor Hófehérke megfordult észrevette, hogy Raponc éppen Flynn herceg társaságában közelednek feléjük.
- Rapunzel te meg hogyan kerültél le ide?
- Segített nekem a hercegem. Már tudom, hogy az anyám nem akart jót nekem csak saját magának. Szeretnénk segíteni, nem lehetne valahogy helyrehozni?
- Csak az igaz szerelem csókja törheti meg az átkot, de félek ez nem segítene Daliáson.
- Ginifer mi lenne, ha te csókolnád meg őt? - kérdezte tőle Flynn herceg, mire a mi drága Hófehérkénk gondolkozni kezdett. Ha most megcsókolná a herceget, talán visszatérnének az emlékei, de akkor mégis hogyan állhatna bosszút rajta, ahogyan azt eltervezte?
- Egy próbát megér! - Hófehérke elkezdett közeledni James felé, majd egy csókot nyomott az ajkaira. Legbelül vágyott már erre a csókra, ez azonban kicsit mégis más volt. Félelem fogta el, nem pedig boldogság. Nem tudta, hogy lesz e valami következménye ennek a csóknak vagy sem. James lassan újra kinyitotta a szemét és csodák csodájára, visszanyerte a látását.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem Hófehérke! - James rákacsintott, majd felsegítette a lányt a földről.
- Örülök, hogy sikerült megtörnöd az átkot. Nekünk most mennünk kell, mert apám be akarja jelenteni az eljegyzésemet Flynn herceggel. Remélem sikerrel jártok és megtaláljátok azt akit kerestek - Raponc és Flynn ezzel elköszönt tőlük és felülvén lovaikra elvágtattak.
- Most hogyan tovább? - kérdezte Hófehérke, miközben az ujjait tördelte idegességében.
- Folytatjuk tovább az utunkat együtt, ahogyan a mesékben meg van írva.
- Ez a mese egyetlen könyvben sincs megírni. Mi magunk írjuk meg a saját történetünket Daliás.
- A lényeg, hogy együtt vagyunk és meg fogjuk találni Emmát kerül amibe kerül.
- Igazad van. Biztos vagyok benne, hogy menni fog - James karon fogta a feleségét, majd elindultak, hogy egy újabb kaland részesei legyenek együtt, ahogyan az a nagykönyvben is meg van írva.
- Figyelmeztethettél volna, hogy fájdalmas lesz a landolásom!
- Miért tettem volna? Te éltél itt születésedtől fogva, akkor miért nekem kell tudnom, hogy mit kell közölnöm veled és mit nem?
- Te vagy a mesélő, az a dolgod, hogy az ilyen dolgokra odafigyelj!
- Úgy teszek mintha, ezt meg sem hallottam volna. Folytatván a történetet. Miután délceg hercegünk megérkezett az erdőbe, keresnie kellett valami fegyvert is. Szerencsére még emlékezett arra, hogy legutóbbi itt jártakor, eldugta a kardját egy bokorban, hogy senki ne találja meg. Odaosont a kiszemelt bokorhoz, majd megtalálta a kissé rozsdás kardot. Felvette letörölte róla a pókhálót és elkezdte forgatni a kezében. Ha valamiben igazán jó volt, az a kardforgatás. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy merre is menjen. Fogalma sem volt, hol kezdhetné a nyomozást. Úgy döntött, hogy itt csak egy ember segíthet neki. A Storybrooke - ban maradt Belle, ért legjobban a mesékhez nem hiába ő a városka könyvtárosa. Tudta hogyan léphet vele kapcsolatba. Előkapta zsebéből a mobilját, ami valamilyen csoda folytán itt is működött és elkezdte bepötyögni a számot.
- Haló! David sikerült már megtalálnod Emmát? - hallatszott a hang.
- Nem és pont ezért kéne a segítséged. Meg tudnád mondani nekem, hogy melyik mesével kellene kezdenem?
- Hát a könyvben az első mese az aranyhaj. Ha követjük a könyvbeli sorrendet talán gyorsabban megtalálod, mint azt hiszed. Ha bármilyen segítség kell még, csak hívj nyugodtan és választ adok a kérdéseidre. Remélem minél hamarabb megtalálod Emmát.
- Én is azt remélem. Köszönöm a segítségedet! - ekkor James kinyomta a mobilt és visszatette az eredeti helyére. Ismét a kezébe vette a kardját és elindult, egyenesen az erdő mélyén található toronyhoz. Mivel tudta jól, hogy a mese egy toronyban játszódik, ahol a hosszú hajú lányt tartja fogva a boszorkány ezért azt hitte könnyű lesz a dolga. Ha tudná mennyire téved! Ismerte az utat, hiszen több hercegnőt mentett már meg, mint bármelyik herceg. Persze nejét Hófehérkét nem kellett megmenteni, ugyanis annak mostohaanyja nem mérgezte meg, ahogyan a mesében történnie kellett volna. Ez viszont egy másik történet, egyszer eljutunk oda is, amikor ez aktuális téma lesz. Hercegünk fogta magát és elindult. Közben észrevette, hogy nem sok minden változott meg, mióta utoljára itt járt. Legfeljebb a növényzet lett sűrűbb. Ez nem volt akadályozó tényező, hiszen James kardja volt olyan éles, hogy könnyedén utat tudott törni magának. Egyszer csak meghallotta, hogy az egyik bokor alaposan megrezzent. Először csak azt hitte, egy nyúl vagy őz, ám mikor ez a rezgés nem akart abba maradni, elővette az oldalára csatolt kardot és egy suhintással megfosztotta a bokrot a leveleitől. Kiderült számára, hogy nem őz volt, nem is nyúl hanem egy emberi lény. Mivel háttal állt neki nem látta az arcát. Egy vörös köpeny volt rajta ami szinte mindenét eltakarta. Köztudott, hogy a mi kis hercegünk nem szívlelte az úton állókat, ezért kardjával igyekezett leteremteni az ellenfelét. Azonban az ismeretlen se volt rest: Felpattant, majd miután sikerült kicseleznie a herceget, kinyújtotta előtte a lábát és James arccal ért földet.
- Muszáj volt pont az arcomat támadnod? Hogy leszek így én a daliás herceg, ha az arcom olyan mint Rumpené a mesében?
- Talán, ha nem lengetted volna előttem, a böhöm nagy kardodat, akkor most nem kellene az arcod miatt siránkoznod bájoska! - Amikor James feltekintett, hát uramfia az idegen akit készült megtámadni egy bögyös fekete hajú kis nőci volt. Ledobta magáról a piros köpenyét, majd elkezdte leszedegetni a fehér szőrme mellényéről, a rátapadt legyeket. James tátott szájjal bámulta a lányt. Noha annak haját a szél alaposan megtépázta és az arca tele volt apró horzsolásokkal, mégis ő volt a legszebb lány, akit Hófehérke óta látott. Úgy érezte, hogy már ismeri valahonnan ezt a lányt csak fogalma sem volt honnan.
- Te meg ki a csuda vagy? - kérdezte James fene nagy bátorsággal, és egyenesbe szedte magát.
- A nevem Ginifer, és épp az erdőmben múlatod az idődet.
- A te erdőd? Én vagyok a herceg, te legfeljebb az egyik úton álló bige lehetsz. Egyébként is, melyik meséből jöttél?- Hát tudod, abból a meséből amiben van az a szabó aki egy csapásra hét legyet üt le és legyőzi az óriást, majd megkapja a nőt feleségnek.
- Akkor miért vagy most egyedül? Nem a férjeddel kellene lenned?
- Legyőzte őt az óriás szóval itt maradtam, ő meg eltűnt!- Ginifer elővette csábos mosolyát, hogy hercegünk ne vegye észre a hazugságát.
- Elég szánalmas kérő lehetett. Na mindegy, nekem mennem kell mert meg kell találnom a lányomat.
- Hé bájoska! Én szívesen segítek neked, tekintve, hogy más ember úgyse segítene. Ha meg akarod találni a szöszke lányodat, csak bennem bízhatsz
- Mivel más választásom nincs ezért velem jöhetsz. Figyelmeztetlek, hogy ne szólj bele abba amit csinálok, elvégre én vagyok a herceg.
- Én meg hercegnő vagyok na és? Ebbe a küldetésben, mindketten egyenlőek vagyunk tehát akarod vagy sem én akkor is bele fogok szólni a dolgok állásába - Mivel hőseink folytatták a vitatkozást, ezért engedjétek meg, hogy ezt a részt átugorjam. Térjünk át arra a részre, mikor Daliás és Ginifer elérkezett Raponc állítólagos tornyához. A torony valóban az erdő mélyén volt elrejtve. persze, hisz a mesében a boszorkány el akarta rejteni, a szépséges lányt az emberek szemei elől. Itt azonban teljesen másról volt szó.
- Van ötleted, hogyan jussunk fel oda? - vetette tekintetét Ginifer a tornyon található egyetlen ablakra.
- Ahogyan a leggyorsabb. Fel fogunk mászni oda.
- Neked elment az eszed? Mégis hogy akarsz te feljutni oda? Hiszen még kötelünk sincsen, amit használhatnánk.
- Úgy tűnik, több mesét kell olvasnod. Egyszerűen csak azt mondjuk neki, hogy Raponc engedd le a hajadat és ő megteszi. Azt fogja hinni, hogy én vagyok a herceg és felenged.
- Ilyen szerelésben, senki nem mondaná azt hogy herceg vagy, már bocs! Nekem van egy ennél sokkalta jobb ötletem.
- Mégis mi? Megvárod amíg a boszorkány megjön, hátha sütőtökké változtat téged?
- Ne keverd bele szegény hamupipőkét a mocskos terveidbe! Csak figyelj: Hé kis anyám! Azonnal engedd le a szőke műhajadat, vagy nem lesz herceged! - kiáltotta fel teli torokból Ginifer, mire, a hosszú aranyhaj, elkezdett lefelé zuhanni. Mindketten belekapaszkodtak, majd elkezdtek felfelé mászni. A torony nem volt olyan magas,mint amilyenre számítottak ezért hamar felértek. A toronyban, már várta őket a hosszú szőke hajú lány, aki épp a körmeit próbálta tisztogatni, sajnos sikertelenül.
- Rapunzel, azért jöttünk, hogy megmentsünk téged - válaszolta legédesebb hangján James és kezet csókolt a lánynak. Azonban az nem volt vevő a kedvességre.
- Hé Einstein! Pont azért vagyok itt, hogy megtaláljon a hercegem, mert anyám szerint így lehet a legjobban férjet fogni. Szóval nem kell nekem megmentő, csak szerváljatok nekem egy herceget és már megyünk is. Remélem érthető voltam!
- Hogy ennek a csajnak milyen kevés esze van! Én még meg akartam menteni. Hihetetlen, hogy 28 év és hercegnők helyett, nyávogó libákat fogok ki magamnak - sopánkodott James, mire Ginifer tarkón ütötte.
- Nem magadnak keresel hercegnőt, hanem ennek a szőke hajú rémnek herceget! Gondolod veled jöttem volna, ha csak arról lett volna szó, hogy keressünk neked egy nőt? Ne legyél már ennyire hülye!
- Jól van. Menjünk és kerítsük elő a herceget, aztán menjünk tovább mert a lányom el fog tűnni.
- Szerintem inkább örül annak, hogy végre nem kell veled lennie. Biztos vagyok benne, hogy mindig magad mellett tartod őt.
- Nem lehetne, hogy abba hagyjátok végre a vitát, és folytassuk a történetet? Ha így megy tovább, mese helyett brazil szappanoperát fognak kapni az olvasók!
- Jól van, már jól van megyünk. Szivi ha itt szeretnél maradni és barátnői csevejt folytatni szöszivel, én nem látom akadályát. Ha nem, akkor azt ajánlom, ne szólj bele a gyereknevelésembe és induljunk - azzal fogták magukat és Raponc haján keresztül, lecsúsztak a torony falán. Folytatták tehát útjukat, ezúttal, az állítólagos herceg palotája felé. A herceget Flynn - nek hívták és James egyik barátja volt, még a hercegség előtti időkből.
- Te tudod merre kell menni? - kérdezte Ginifer lihegve és elkotort egy hajtincset az arcából.
- Flynn régi barátom, tudom merre felé lakik. Remélem ő nem változott meg annyira, mint ez a hercegnő. Amikor én voltam itt herceg, akkor még minden normális volt. Nem értem, hogy változhattak meg a dolgok.
- Sok mesehős elkerült innen valahova máshová. Eltűntek a közkedveltek: Belle, Rumpen, a gonosz királynő, Piroska és te is.
- Sokat tudsz ahhoz képest, hogy nem vagy igazi hercegnő.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok az? Nem ismersz te engem, még ha úgy is teszel, mintha ismernél. Ennyire fontos neked a lányod? Képes vagy kockára tenni érte az életedet is?
- Emma anyját Hófehérkét elhagytam mikor terhes lett, így nem kapta meg a boldog befejezését. A magányba száműztem és a büntetésem azon kívül, hogy száműztek a meséből az lett, hogy nem emlékszem arra, hogy nézett ki. Nem tudom magam elé képzelni az arcát. Már nagyon bánom amit vele tettem és szívesen visszamennék az időben, hogy helyre hozzam! - James látta, hogy Ginifer szeme könnybe lábad, a szavai hallatán.
- Látszik, hogy szeretted őt. Le merem fogadni, hogy ő is szeret téged, legyen bárhol is.
- Szerinted van még remény arra, hogy láthassam még őt?
- Mindig van remény. Az a legfontosabb dolog itt mesevilágban. Viszont folytassuk az utat, mert sosem fogunk odaérni - letörölte a könnyeket a szeméből és folytatták tovább az útjukat. Mindketten kimerülten érkeztek meg Flynn herceg kastélyához. Látták, hogy a herceg maga a kertben ült és egy régi könyvet bújt, aminek a címe: Mesebeli rejtélyek és bűnesetek. James mivel ismerte a herceget, nem félt odamenni hozzá.
- Azt hittem, már kinőtted a könyveket Flynn!
- Daliás! Örülök, hogy újra láthatlak! Mióta is, hogy utoljára láttalak?
- Már kerek 28 éve. Bemutatom neked a társamat Ginifert!
- Örülök, hogy újra láthatlak szépséges hercegnő! - Flynn felállt a helyéről, majd kézcsókkal köszöntötte a lányt. Igen ők ketten már találkoztak párszor, de Flynn számára ő is egy hercegnő a sok közül.
- Nem véletlenül jöttünk ide hozzád. Az erdőben él egy Aranyhaj nevű lány. aki arra vár, hogy a hercege megmentse. Te vagy az egyetlen aki segíthetsz. Csak akkor mehetünk tovább egy másik mesébe és kerülhetek közelebb a lányomhoz, ha te segítesz nekünk.
- Sajnálom James, de nincs időm erre. Meg kell fejtenem Hófehérke rejtélyes eltűnését. Valaki csak látta hová bújhatott az a lány. Tudom, hogy most csalódást okozok, de remélem megérted, hogy nem fér bele az időmbe egy hercegnő.
- Miért is hittem, hogy ez sikerülhet. Talán jobb lesz, ha feladom és beismerem, hogy már nem vagyok herceg. Még a lányomat sem vagyok képes megtalálni.
- Na ide figyelj! Nem mondhatod ezt. Pont te akarod feladni? Én azt hittem a hercegek bátrak, de te csak egy gyáva nyúl vagy. Van más lehetőség is.
- Milyen lehetőség? A herceg nem akar csinálni semmit, így meg lehetetlen lesz összehozni őket.
- Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Mivel a herceget nem sikerült elvinnünk Raponchoz, majd a lányt visszük el hozzá. Csak annyi a dolgunk, hogy visszamegyünk a toronyhoz, lehozzuk onnan és irány a herceg.
- Jó ötlet, de valamit elfelejtettél. Mi lesz, ha az anyja már ott van. Nem hinném, hogy díjazná az ötletedet.
- Megoldjuk. Van annyi eszünk, hogy addigra kitaláljunk valamit - azzal fogták magukat és elindultak vissza a toronyhoz. Azt azonban nem sejtették, hogy a csalafinta Rumpenstikli keresztezi az útjukat. Rumpen híres volt arról, hogy mindenféle varázstárgyat adott el jó pénzért. Mikor azonban beleszeretett, Belle hercegnőbe ő is száműzetésbe kényszerült. Jó mágusként viszont képes átjárókat nyitni, így kedvére járkálhat a két világ között. Rumpen jól ismerte a herceg mindkét énjét, így pontosan tudta, hogyan lehet hatni rá.
- Nocsak kit látnak szemei! Csak nem James herceg? Ki ez a bájos hölgy, talán a menyasszonyod? - Rumpen tudta jól, valójában ki Ginifer, de szórakoztatta, hogy a herceg nem ismeri fel.
- Ő nem a menyasszonyom. Csak segít nekem megtalálni a lányomat. Egyébként te, hogy kerülsz ide Gold? Ha jól tudom száműztek téged is az elvarázsolt erdőből.
- Nem emlékszel, hogy hatalmam van a mágia felett? Bármikor idejöhetek amikor csak szeretném. Ha már itt vagy, nem akarsz esetleg egy hajkefét? Mágikus az ereje, ha elkezd vele bárki fésülködni, a haja akár egy méteresre is megnőhet.
- Pontosan ez kell nekünk! Így le tudjuk hozni Rapunzelt a toronyból.
- Nem kell nekünk az a kefe Gold! Téged ismerve biztosan meg van átkozva. Megoldjuk a dolgainkat mi magunk.
- Higgy amit csak akarsz. Ha nem kell a kefe, akkor majd odaadom valaki másnak - azzal Rumpen fogta magát és mint a köd elillant. Talán tényleg jobban tették, hogy nem bíztak benne. Egy ilyen kiszámíthatatlan alaktól mint ő, az ember nem várhat semmit sem. Már mindketten nagyon fáradtak voltak, de ez sem tántoríthatta el őket a céljuktól, hogy visszamenjenek Raponc tornyához. Miután megérkeztek James felkiáltott.
- Rapunzel ereszd le a hajadat! - miután a haj zuhatag lehullott a torony oldalára, megkapaszkodtak benne és felmásztak. Legnagyobb megdöbbenésükre, azonban Raponcnak hűlt helye volt.
- Na jó és most mit fogunk tenni? - fordult oda Ginifer a herceg felé, az pedig csak rosszallóan megrázta a fejét.
- Valami itt nagyon nincs rendben.
- Meglepetés! - kiáltott egy alak. Mivel sötét volt, egyikőjük sem látta az arcát, így az idegen közelebb merészkedett.
- Regina! - kiáltotta James dühösen és előrántotta a kardját.
- Na hát mézes mázos herceg. Nem gondoltam volna, hogy látlak még valaha. Miután oylan jól elbántál, az én édes mostohalányommal még van képed itt lenni?
- Te még mindig ugyanolyan rossz arcú vagy mint voltál. Tudom, hogy te tetted tönkre az átjárót amivel a varázslatos erdőbe mehettünk volna.
- Meg lehet. Tudod miért tettem? Mert ki nem állhatlak téged. Idegesít, hogy egy semmirekellő lett ennek az országnak az uralkodója. Nem érsz te semmit sem, de most én megszabadulok tőled - Regina felemelte a herceget, majd kidobta az ablakból, egyenesen a rózsabokor felé.
- James! - kiabált utána Ginifer, majd mérgesen Regina felé fordult.
- Ugye milyen jó látni repülni a férjedet Hófehérke! Tudom, hogy te vagy az, előttem nem tudod megjátszani magadat. Egyébként is csak szívességet tettem neked.
- Szívességet? Azzal akartál szívességet tenni nekem, hogy kihajítod a férjemet az ablakon? Ki tudja mi történt vele.
- Csak megvakult ennyi. Egyébként meg nem értem mit aggódsz érte, hiszen még csak nem is herceg, hanem egy közönséges pásztorfiú.
- Azért aggódom érte, mert bár elhagyott mikor szükségem lett volna rá, de én továbbra is szeretem.
- A pasid csak megvakult nem halt meg. Valahogy távol kell tartanom a hercegeket.
- Az a legjobb megoldás, hogy megvakítod őket?
- Igen, mert ha megvakulnak, a lányé lesz a birodalom és mivel ez a kis szöszi lány, olyan ostoba mint a tök, ezért én uralkodok majd helyette. Számomra ez a boldog befejezés Hófehérke.
- Miért nem a jó oldalon keresed a boldogságot? Ha folyton csak rosszat akarsz mindenkinek az nem boldogság. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor egyedül maradsz és nem fog szeretni téged senki sem.
- Talán igaz. Na és akkor mi van? Örülj neki, hogy megkegyelmeztem az életednek. Most pedig tűnj el innen és maradj ki az életemből! - Hófehérke még egyszer visszanézett és Raponc haján leereszkedett. Miután földet ért, azonnal James felé futott.
- Daliás minden rendben?
- Nem látok semmit. Te tényleg a nevemen hívtál? Csak Hófehérke hívott engem így senki más.
- Nem számít. Meg kell keresnünk a herceget, hogy megtörjön az átok.
- Felejtsd el én feladom! Ide se kellett volna jönnöm. Hiába kudarcot vallottam. Igaza volt Reginának, nem vagyok hercegnek való. Még a lányomat sem tudtam megtalálni.
- Én megtöröm az átkot, emiatt egy cseppet se félj! Újra látni fogsz megígérem!
- Mégis hogyan tudnád megtörni? Ezt egyedül képtelen vagy megcsinálni
- Talán mi segíthetünk ebben! - mikor Hófehérke megfordult észrevette, hogy Raponc éppen Flynn herceg társaságában közelednek feléjük.
- Rapunzel te meg hogyan kerültél le ide?
- Segített nekem a hercegem. Már tudom, hogy az anyám nem akart jót nekem csak saját magának. Szeretnénk segíteni, nem lehetne valahogy helyrehozni?
- Csak az igaz szerelem csókja törheti meg az átkot, de félek ez nem segítene Daliáson.
- Ginifer mi lenne, ha te csókolnád meg őt? - kérdezte tőle Flynn herceg, mire a mi drága Hófehérkénk gondolkozni kezdett. Ha most megcsókolná a herceget, talán visszatérnének az emlékei, de akkor mégis hogyan állhatna bosszút rajta, ahogyan azt eltervezte?
- Egy próbát megér! - Hófehérke elkezdett közeledni James felé, majd egy csókot nyomott az ajkaira. Legbelül vágyott már erre a csókra, ez azonban kicsit mégis más volt. Félelem fogta el, nem pedig boldogság. Nem tudta, hogy lesz e valami következménye ennek a csóknak vagy sem. James lassan újra kinyitotta a szemét és csodák csodájára, visszanyerte a látását.- Köszönöm, hogy segítettél nekem Hófehérke! - James rákacsintott, majd felsegítette a lányt a földről.
- Örülök, hogy sikerült megtörnöd az átkot. Nekünk most mennünk kell, mert apám be akarja jelenteni az eljegyzésemet Flynn herceggel. Remélem sikerrel jártok és megtaláljátok azt akit kerestek - Raponc és Flynn ezzel elköszönt tőlük és felülvén lovaikra elvágtattak.
- Most hogyan tovább? - kérdezte Hófehérke, miközben az ujjait tördelte idegességében.
- Folytatjuk tovább az utunkat együtt, ahogyan a mesékben meg van írva.
- Ez a mese egyetlen könyvben sincs megírni. Mi magunk írjuk meg a saját történetünket Daliás.
- A lényeg, hogy együtt vagyunk és meg fogjuk találni Emmát kerül amibe kerül.
- Igazad van. Biztos vagyok benne, hogy menni fog - James karon fogta a feleségét, majd elindultak, hogy egy újabb kaland részesei legyenek együtt, ahogyan az a nagykönyvben is meg van írva.
Aaahw imádok mindent!!
VálaszTörlésEz a Ginifer-Hófehérke húzás nagyon tetszett, ahogy Regina felbukkanása, vagy Flynn és Raponc együttese😍
És imádtam ezeket a csípős megjegyzéseket is James és Hófehérke között😀
Kíváncsi vagyok mi lesz a következő mese, vagy hogy hol bújhatott el Emma!
Nagyon izgalmas történetnek ígérkezik, várom a folytatást!:)
Nagyon nagyon jó rész lett, Hófehérke és James határozottan a kedvenceim (plusz Regina) Hamar folytatást
VálaszTörlésTiszta élvezet volt olvasni a szöveg fenomenális volt élveztem nagyon ezeket a huzavonákat és megjegyzéseket eddig nagyon csúcs ez a történet. Jókat nevettem é tetszett a mesék mai ábrázolásba nagyon szuper várom a folytatást.
VálaszTörlésBírom, hogy itt semmi nem átlagos. Úgy osztják a herceget, ahogy nem szégyellik. Nem, mintha nem érdemelné meg. Amúgy mondjon bárki bármit, abban, a pár részben, amit ebből a sorozatból amúgy láttam, Regina, meg Rumpelstilskin volt a legjobb. Utóbbinak úgy szurkoltam Belle-lel.
VálaszTörlés