2016. július 30., szombat

1.rész Raponc az aranyhajú lány

zene
Szeretettel köszöntök minden kedves olvasót! El is kezdődik első történetünk, ami nem lesz más mint egy klasszikus. Raponc az aranyhajú lány. Kisebb előjáróként: Raponc, vagy aranyhaj édesanyját egy gonosz boszorkány tőbe csalta, majd galambbegy salátává változtatva elrabolja a kislányt, akit felnővén kiszabadít a királyfi és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Azt gondoljátok, ez a történet is ilyen lesz? Sajnos csalódást kell okozzak. Hiszen ahol Daliás herceg megjelenik, ott máris kitör a káosz. Ráadásul jelen esetben segítséget is kap. Felkeltette az érdeklődést? Vágjunk is bele!
James herceg megérkezett meseország varázslatos erdejébe. Pontosabban, szó szerint az erdő közepébe esett. Senki sem mondta, hogy az út nem lesz fájdalom mentes.
- Figyelmeztethettél volna, hogy fájdalmas lesz a landolásom!
- Miért tettem volna? Te éltél itt születésedtől fogva, akkor miért nekem kell tudnom, hogy mit kell közölnöm veled és mit nem?
- Te vagy a mesélő, az a dolgod, hogy az ilyen dolgokra odafigyelj!
- Úgy teszek mintha, ezt meg sem hallottam volna. Folytatván a történetet. Miután délceg hercegünk megérkezett az erdőbe, keresnie kellett valami fegyvert is. Szerencsére még emlékezett arra, hogy legutóbbi itt jártakor, eldugta a kardját egy bokorban, hogy senki ne találja meg. Odaosont a kiszemelt bokorhoz, majd megtalálta a kissé rozsdás kardot. Felvette letörölte róla a pókhálót és elkezdte forgatni a kezében. Ha valamiben igazán jó volt, az a kardforgatás. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy merre is menjen. Fogalma sem volt, hol kezdhetné a nyomozást. Úgy döntött, hogy itt csak egy ember segíthet neki. A Storybrooke - ban maradt Belle, ért legjobban a mesékhez nem hiába ő a városka könyvtárosa. Tudta hogyan léphet vele kapcsolatba. Előkapta zsebéből a mobilját, ami valamilyen csoda folytán itt is működött és elkezdte bepötyögni a számot.
- Haló! David sikerült már megtalálnod Emmát? - hallatszott a hang.
- Nem és pont ezért kéne a segítséged. Meg tudnád mondani nekem, hogy melyik mesével kellene kezdenem?
- Hát a könyvben az első mese az aranyhaj. Ha követjük a könyvbeli sorrendet talán gyorsabban megtalálod, mint azt hiszed. Ha bármilyen segítség kell még, csak hívj nyugodtan és választ adok a kérdéseidre. Remélem minél hamarabb megtalálod Emmát.
- Én is azt remélem. Köszönöm a segítségedet! - ekkor James kinyomta a mobilt és visszatette az eredeti helyére. Ismét a kezébe vette a kardját és elindult, egyenesen az erdő mélyén található toronyhoz. Mivel tudta jól, hogy a mese egy toronyban játszódik, ahol a hosszú hajú lányt tartja fogva a boszorkány ezért azt hitte könnyű lesz a dolga. Ha tudná mennyire téved! Ismerte az utat, hiszen több hercegnőt mentett már meg, mint bármelyik herceg. Persze nejét Hófehérkét nem kellett megmenteni, ugyanis annak mostohaanyja nem mérgezte meg, ahogyan a mesében történnie kellett volna. Ez viszont egy másik történet, egyszer eljutunk oda is, amikor ez aktuális téma lesz. Hercegünk fogta magát és elindult. Közben észrevette, hogy nem sok minden változott meg, mióta utoljára itt járt. Legfeljebb a növényzet lett sűrűbb. Ez nem volt akadályozó tényező, hiszen James kardja volt olyan éles, hogy könnyedén utat tudott törni magának. Egyszer csak meghallotta, hogy az egyik bokor alaposan megrezzent. Először csak azt hitte, egy nyúl vagy őz, ám mikor ez a rezgés nem akart abba maradni, elővette az oldalára csatolt kardot és egy suhintással megfosztotta a bokrot a leveleitől. Kiderült számára, hogy nem őz volt, nem is nyúl hanem egy emberi lény. Mivel háttal állt neki nem látta az arcát. Egy vörös köpeny volt rajta ami szinte mindenét eltakarta. Köztudott, hogy a mi kis hercegünk nem szívlelte az úton állókat, ezért kardjával igyekezett leteremteni az ellenfelét. Azonban az ismeretlen se volt rest: Felpattant, majd miután sikerült kicseleznie a herceget, kinyújtotta előtte a lábát  és James arccal ért földet.
- Muszáj volt pont az arcomat támadnod? Hogy leszek így én a daliás herceg, ha az arcom olyan mint Rumpené a mesében?
- Talán, ha nem lengetted volna előttem, a böhöm nagy kardodat, akkor most nem kellene az arcod miatt siránkoznod bájoska! - Amikor James feltekintett, hát uramfia az idegen akit készült megtámadni egy bögyös fekete hajú kis nőci volt. Ledobta magáról a piros köpenyét, majd elkezdte leszedegetni a fehér szőrme mellényéről, a rátapadt legyeket. James tátott szájjal bámulta a lányt. Noha annak haját a szél alaposan megtépázta és az arca tele volt apró horzsolásokkal, mégis ő volt a legszebb lány, akit Hófehérke óta látott. Úgy érezte, hogy már ismeri valahonnan ezt a lányt csak fogalma sem volt honnan.
- Te meg ki a csuda vagy? - kérdezte James fene nagy bátorsággal, és egyenesbe szedte magát.
- A nevem Ginifer, és épp az erdőmben múlatod az idődet.
- A te erdőd? Én vagyok a herceg, te legfeljebb az egyik úton álló bige lehetsz. Egyébként is, melyik meséből jöttél?
- Hát tudod, abból a meséből amiben van az a szabó aki egy csapásra hét legyet üt le és legyőzi az óriást, majd megkapja a nőt feleségnek.
- Akkor miért vagy most egyedül? Nem a férjeddel kellene lenned?
- Legyőzte őt az óriás szóval itt maradtam, ő meg eltűnt!- Ginifer elővette csábos mosolyát, hogy hercegünk ne vegye észre a hazugságát. 
- Elég szánalmas kérő lehetett. Na mindegy, nekem mennem kell mert meg kell találnom a lányomat.
- Hé bájoska! Én szívesen segítek neked, tekintve, hogy más ember úgyse segítene. Ha meg akarod találni a szöszke lányodat, csak bennem bízhatsz
- Mivel más választásom nincs ezért velem jöhetsz. Figyelmeztetlek, hogy ne szólj bele abba amit csinálok, elvégre én vagyok a herceg.
- Én meg hercegnő vagyok na és? Ebbe a küldetésben, mindketten egyenlőek vagyunk tehát akarod vagy sem én akkor is bele fogok szólni a dolgok állásába - Mivel hőseink folytatták a vitatkozást, ezért engedjétek meg, hogy ezt a részt átugorjam. Térjünk át arra a részre, mikor Daliás és Ginifer elérkezett Raponc állítólagos tornyához. A torony valóban az erdő mélyén volt elrejtve. persze, hisz a mesében a boszorkány el akarta rejteni, a szépséges lányt az emberek szemei elől. Itt azonban teljesen másról volt szó.
- Van ötleted, hogyan jussunk fel oda? - vetette tekintetét Ginifer a tornyon található egyetlen ablakra.
- Ahogyan a leggyorsabb. Fel fogunk mászni oda.
- Neked elment az eszed? Mégis hogy akarsz te feljutni oda? Hiszen még kötelünk sincsen, amit használhatnánk.
- Úgy tűnik, több mesét kell olvasnod. Egyszerűen csak azt mondjuk neki, hogy Raponc engedd le a hajadat és ő megteszi. Azt fogja hinni, hogy én vagyok a herceg és felenged.
- Ilyen szerelésben, senki nem mondaná azt hogy herceg vagy, már bocs! Nekem van egy ennél sokkalta jobb ötletem.
- Mégis mi? Megvárod amíg a boszorkány megjön, hátha sütőtökké változtat téged?
- Ne keverd bele szegény hamupipőkét a mocskos terveidbe! Csak figyelj: Hé kis anyám! Azonnal engedd le a szőke műhajadat, vagy nem lesz herceged! - kiáltotta fel teli torokból Ginifer, mire, a hosszú aranyhaj, elkezdett lefelé zuhanni. Mindketten belekapaszkodtak, majd elkezdtek felfelé mászni. A torony nem volt olyan magas,mint amilyenre számítottak ezért hamar felértek. A toronyban, már várta őket a hosszú szőke hajú lány, aki épp a körmeit próbálta tisztogatni, sajnos sikertelenül.
- Rapunzel, azért jöttünk, hogy megmentsünk téged - válaszolta legédesebb hangján James és kezet csókolt a lánynak. Azonban az nem volt vevő a kedvességre.
- Hé Einstein! Pont azért vagyok itt, hogy megtaláljon a hercegem, mert anyám szerint így lehet a legjobban férjet fogni. Szóval nem kell nekem megmentő, csak szerváljatok nekem egy herceget és már megyünk is. Remélem érthető voltam!
- Hogy ennek a csajnak milyen kevés esze van! Én még meg akartam menteni. Hihetetlen, hogy 28 év és hercegnők helyett, nyávogó  libákat fogok ki magamnak - sopánkodott James, mire Ginifer tarkón ütötte.
- Nem magadnak keresel hercegnőt, hanem ennek a szőke hajú rémnek herceget! Gondolod veled jöttem volna, ha csak arról lett volna szó, hogy keressünk neked egy nőt? Ne legyél már ennyire hülye!
- Jól van. Menjünk és kerítsük elő a herceget, aztán menjünk tovább mert a lányom el fog tűnni.
- Szerintem inkább örül annak, hogy végre nem kell veled lennie. Biztos vagyok benne, hogy mindig magad mellett tartod őt.
- Nem lehetne, hogy abba hagyjátok végre a vitát, és folytassuk a történetet? Ha így megy tovább, mese helyett brazil szappanoperát fognak kapni az olvasók!
- Jól van, már jól van megyünk. Szivi ha itt szeretnél maradni és barátnői csevejt folytatni szöszivel, én nem látom akadályát. Ha nem, akkor azt ajánlom, ne szólj bele a gyereknevelésembe és induljunk - azzal fogták magukat és Raponc haján keresztül, lecsúsztak a torony falán. Folytatták tehát útjukat, ezúttal, az állítólagos herceg palotája felé. A herceget Flynn - nek hívták és James egyik barátja volt, még a hercegség előtti időkből.
- Te tudod merre kell menni? - kérdezte Ginifer lihegve és elkotort egy hajtincset az arcából.
- Flynn régi barátom, tudom merre felé lakik. Remélem ő nem változott meg annyira, mint ez a hercegnő. Amikor én voltam itt herceg, akkor még minden normális volt. Nem értem, hogy változhattak meg a dolgok.
- Sok mesehős elkerült innen valahova máshová. Eltűntek a közkedveltek: Belle, Rumpen, a gonosz királynő, Piroska és te is.
- Sokat tudsz ahhoz képest, hogy nem vagy igazi hercegnő.
- Honnan tudod, hogy nem vagyok az? Nem ismersz te engem, még ha úgy is teszel, mintha ismernél. Ennyire fontos neked a lányod? Képes vagy kockára tenni érte az életedet is?
- Emma anyját Hófehérkét elhagytam mikor terhes lett, így nem kapta meg a boldog befejezését. A magányba száműztem és a büntetésem azon kívül, hogy száműztek a meséből az lett, hogy nem emlékszem arra, hogy nézett ki. Nem tudom magam elé képzelni az arcát. Már nagyon bánom amit vele tettem és szívesen visszamennék az időben, hogy helyre hozzam! - James látta, hogy Ginifer szeme könnybe lábad, a szavai hallatán.
- Látszik, hogy szeretted őt. Le merem fogadni, hogy ő is szeret téged, legyen bárhol is.
- Szerinted van még remény arra, hogy láthassam még őt?
- Mindig van remény. Az a legfontosabb dolog itt mesevilágban. Viszont folytassuk az utat, mert sosem fogunk odaérni - letörölte a könnyeket a szeméből és folytatták tovább az útjukat. Mindketten kimerülten érkeztek meg Flynn herceg kastélyához. Látták, hogy a herceg maga a kertben ült és egy régi könyvet bújt, aminek a címe: Mesebeli rejtélyek és bűnesetek. James mivel ismerte a herceget, nem félt odamenni hozzá.
- Azt hittem, már kinőtted a könyveket Flynn!
- Daliás! Örülök, hogy újra láthatlak! Mióta is, hogy utoljára láttalak?
- Már kerek 28 éve. Bemutatom neked a társamat Ginifert!
- Örülök, hogy újra láthatlak szépséges hercegnő! - Flynn felállt a helyéről, majd kézcsókkal köszöntötte a lányt. Igen ők ketten már találkoztak párszor, de Flynn számára ő is egy hercegnő a sok közül.
- Nem véletlenül jöttünk ide hozzád. Az erdőben él egy Aranyhaj nevű lány. aki arra vár, hogy a hercege megmentse. Te vagy az egyetlen aki segíthetsz. Csak akkor mehetünk tovább egy másik mesébe és kerülhetek közelebb a lányomhoz, ha te segítesz nekünk.
- Sajnálom James, de nincs időm erre. Meg kell fejtenem Hófehérke rejtélyes eltűnését. Valaki csak látta hová bújhatott az a lány. Tudom, hogy most csalódást okozok, de remélem megérted, hogy nem fér bele az időmbe egy hercegnő.
- Miért is hittem, hogy ez sikerülhet. Talán jobb lesz, ha feladom és beismerem, hogy már nem vagyok herceg. Még a lányomat sem vagyok képes megtalálni.
- Na ide figyelj! Nem mondhatod ezt. Pont te akarod feladni? Én azt hittem a hercegek bátrak, de te csak egy gyáva nyúl vagy. Van más lehetőség is.
- Milyen lehetőség? A herceg nem akar csinálni semmit, így meg lehetetlen lesz összehozni őket.
- Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez. Mivel a herceget nem sikerült elvinnünk Raponchoz, majd a lányt visszük el hozzá. Csak annyi a dolgunk, hogy visszamegyünk a toronyhoz, lehozzuk onnan és irány a herceg.
- Jó ötlet, de valamit elfelejtettél. Mi lesz, ha az anyja már ott van. Nem hinném, hogy díjazná az ötletedet.
- Megoldjuk. Van annyi eszünk, hogy addigra kitaláljunk valamit - azzal fogták magukat és elindultak vissza a toronyhoz. Azt azonban nem sejtették, hogy a csalafinta Rumpenstikli keresztezi az útjukat. Rumpen híres volt arról, hogy mindenféle varázstárgyat adott el jó pénzért. Mikor azonban beleszeretett, Belle hercegnőbe ő is száműzetésbe kényszerült. Jó mágusként viszont képes átjárókat nyitni, így kedvére járkálhat a két világ között. Rumpen jól ismerte a herceg mindkét énjét, így pontosan tudta, hogyan lehet hatni rá.
- Nocsak kit látnak szemei! Csak nem James herceg? Ki ez a bájos hölgy, talán a menyasszonyod? - Rumpen tudta jól, valójában ki Ginifer, de szórakoztatta, hogy a herceg nem ismeri fel.
- Ő nem a menyasszonyom. Csak segít nekem megtalálni a lányomat. Egyébként te, hogy kerülsz ide Gold? Ha jól tudom száműztek téged is az elvarázsolt erdőből.
- Nem emlékszel, hogy hatalmam van a mágia felett? Bármikor idejöhetek amikor csak szeretném. Ha már itt vagy, nem akarsz esetleg egy hajkefét? Mágikus az ereje, ha elkezd vele bárki fésülködni, a haja akár egy méteresre is megnőhet.
- Pontosan ez kell nekünk! Így le tudjuk hozni Rapunzelt a toronyból.
- Nem kell nekünk az a kefe Gold! Téged ismerve biztosan meg van átkozva. Megoldjuk a dolgainkat mi magunk.
- Higgy amit csak akarsz. Ha nem kell a kefe, akkor majd odaadom valaki másnak - azzal Rumpen fogta magát és mint a köd elillant. Talán tényleg jobban tették, hogy nem bíztak benne. Egy ilyen kiszámíthatatlan alaktól mint ő, az ember nem várhat semmit sem. Már mindketten nagyon fáradtak voltak, de ez sem tántoríthatta el őket a céljuktól, hogy visszamenjenek Raponc tornyához. Miután megérkeztek James felkiáltott.
- Rapunzel ereszd le a hajadat! - miután a haj zuhatag lehullott a torony oldalára, megkapaszkodtak benne és felmásztak. Legnagyobb megdöbbenésükre, azonban Raponcnak hűlt helye volt.
- Na jó és most mit fogunk tenni? - fordult oda Ginifer a herceg felé, az pedig csak rosszallóan megrázta a fejét.
- Valami itt nagyon nincs rendben.
- Meglepetés! - kiáltott egy alak. Mivel sötét volt, egyikőjük sem látta az arcát, így az idegen közelebb merészkedett.
- Regina! - kiáltotta James dühösen és előrántotta a kardját.
- Na hát mézes mázos herceg. Nem gondoltam volna, hogy látlak még valaha. Miután oylan jól elbántál, az én édes mostohalányommal még van képed itt lenni?
- Te még mindig ugyanolyan rossz arcú vagy mint voltál.  Tudom, hogy te tetted tönkre az átjárót amivel a varázslatos erdőbe mehettünk volna.
- Meg lehet. Tudod miért tettem? Mert ki nem állhatlak téged. Idegesít, hogy egy semmirekellő lett ennek az országnak az uralkodója. Nem érsz te semmit sem, de most én megszabadulok tőled - Regina felemelte a herceget, majd kidobta az ablakból, egyenesen a rózsabokor felé.
- James! - kiabált utána Ginifer, majd mérgesen Regina felé fordult.
- Ugye milyen jó látni repülni a férjedet Hófehérke! Tudom, hogy te vagy az, előttem nem tudod megjátszani magadat. Egyébként is csak szívességet tettem neked.
- Szívességet? Azzal akartál szívességet tenni nekem, hogy kihajítod a férjemet az ablakon? Ki tudja mi történt vele.
- Csak megvakult ennyi. Egyébként meg nem értem mit aggódsz érte, hiszen még csak nem is herceg, hanem egy közönséges pásztorfiú.
- Azért aggódom érte, mert bár elhagyott mikor szükségem lett volna rá, de én továbbra is szeretem. 
- A pasid csak megvakult nem halt meg. Valahogy távol kell tartanom a hercegeket.
- Az a legjobb megoldás, hogy megvakítod őket?
- Igen, mert ha megvakulnak, a lányé lesz a birodalom és mivel ez a kis szöszi lány, olyan ostoba mint a tök, ezért én uralkodok majd helyette. Számomra ez a boldog befejezés Hófehérke.
- Miért nem a jó oldalon keresed a boldogságot? Ha folyton csak rosszat akarsz mindenkinek az nem boldogság. Ha nem változtatsz a hozzáállásodon, akkor egyedül maradsz és nem fog szeretni téged senki sem.
- Talán igaz. Na és akkor mi van? Örülj neki, hogy megkegyelmeztem az életednek. Most pedig tűnj el innen és maradj ki az életemből! - Hófehérke még egyszer visszanézett és Raponc haján leereszkedett. Miután földet ért, azonnal James felé futott.
- Daliás minden rendben? 
- Nem látok semmit. Te tényleg a nevemen hívtál? Csak Hófehérke hívott engem így senki más.
- Nem számít. Meg kell keresnünk a herceget, hogy megtörjön az átok.
- Felejtsd el én feladom! Ide se kellett volna jönnöm. Hiába kudarcot vallottam. Igaza volt Reginának, nem vagyok hercegnek való. Még a lányomat sem tudtam megtalálni.
- Én megtöröm az átkot, emiatt egy cseppet se félj! Újra látni fogsz megígérem!
- Mégis hogyan tudnád megtörni? Ezt egyedül képtelen vagy megcsinálni
- Talán mi segíthetünk ebben! - mikor Hófehérke megfordult észrevette, hogy Raponc éppen Flynn herceg társaságában közelednek feléjük.
- Rapunzel te meg hogyan kerültél le ide?
- Segített nekem a hercegem. Már tudom, hogy az anyám nem akart jót nekem csak saját magának. Szeretnénk segíteni, nem lehetne valahogy helyrehozni?
- Csak az igaz szerelem csókja törheti meg az átkot, de félek ez nem segítene Daliáson.
- Ginifer mi lenne, ha te csókolnád meg őt? - kérdezte tőle Flynn herceg, mire a mi drága Hófehérkénk gondolkozni kezdett. Ha most megcsókolná a herceget, talán visszatérnének az emlékei, de akkor mégis hogyan állhatna bosszút rajta, ahogyan azt eltervezte?
- Egy próbát megér! - Hófehérke elkezdett közeledni James felé, majd egy csókot nyomott az ajkaira. Legbelül vágyott már erre a csókra, ez azonban kicsit mégis más volt. Félelem fogta el, nem pedig boldogság. Nem tudta, hogy lesz e valami következménye ennek a csóknak vagy sem. James lassan újra kinyitotta a szemét és csodák csodájára, visszanyerte a látását.
- Köszönöm, hogy segítettél nekem Hófehérke! - James rákacsintott, majd felsegítette a lányt a földről.
- Örülök, hogy sikerült megtörnöd az átkot. Nekünk most mennünk kell, mert apám be akarja jelenteni az eljegyzésemet Flynn herceggel. Remélem sikerrel jártok és megtaláljátok azt akit kerestek - Raponc és Flynn ezzel elköszönt tőlük és felülvén lovaikra elvágtattak.
- Most hogyan tovább? - kérdezte Hófehérke, miközben az ujjait tördelte idegességében.
- Folytatjuk tovább az utunkat együtt, ahogyan a mesékben meg van írva.
- Ez a mese egyetlen könyvben sincs megírni. Mi magunk írjuk meg a saját történetünket Daliás.
- A lényeg, hogy együtt vagyunk és meg fogjuk találni Emmát kerül amibe kerül.
- Igazad van. Biztos vagyok benne, hogy menni fog - James karon fogta a feleségét, majd elindultak, hogy egy újabb kaland részesei legyenek együtt, ahogyan az a nagykönyvben is meg van írva.

2016. július 28., csütörtök

Prológus

Egyszer volt, hol nem volt. Minden tündérmese így kezdődik el. A történet, amit most mesélni fogok, azonban ennek a kifordított változata. Most ne képzeljetek el, mesebeli erdőt, toronyba zárva raboskodó királylányt, hős és bátor herceget, vénséges vén boszorkányokat. A történetünk ugyanis, a való világban játszódik, hús vér emberek között. Való igaz, évekkel ezelőtt, ők is mesebeli lények voltak, ám sikerült alaposan elbaltázniuk, saját történetük végkifejletét, ezért büntetésül az emberek világába száműzte őket, a mindenható, pontosabban  a mesék kiötlője, Hans Grimm. Szerencsétlen emberre eléggé rájárhatott a rúd, ha a saját kitalált karakterei formálták át a mesét, amit ő maga talált ki. A hely, ahol a mi drága hőseink száműzetésüket töltik, egy Maine állambeli kis város Storybrooke. Itt az emberek, azt tehetnek, amit csak akarnak, kivéve a varázslatot. Szegényeknek, nem könnyű, hogy a takarítást, a főzést és úgy minden más tevékenységet, mágia nélkül kell elvégezniük.
- Hé, itt én vagyok a főszereplő, velem kellett volna kezdened!
- David pofa be! Én vagyok a mesélő és még nem jött el az a pont, hogy kitárgyaljuk, a te pompás kis életedet. Ha eljutok, majd oda azt te is észre fogod venni. Elnézést kérek kedves olvasó, ugyanis "főhősünk", már megint túljátssza a szerepét. Ott tartottam tehát, hogy az emberek, nem használhatnak semmiféle varázslatot, ugyanis megvonták tőlük. Ezért lehet a daliás herceg, egy seriff helyettes, Bell, a szépség egy könyvtáros, a miniszoknyában tengődő kis piroska, pedig egy bár felszolgálója. Az itteni vezető, a főnök, a góré Emma aki történetesen, daliás hercegünk egy szem gyermeke. Emma születésének körülményeit, inkább nem tárgyalnám, mert ez megzavarhatja, egyes megszállott mese imádók elképzelését, a dolgok alakulásáról.
- Nem térhetnénk rá végre a történet fő szálára, vagyis rám?
- David, ha nem hagyod abba, a követelőzést ki foglak hagyni a meséből. Képzeld milliónyi herceg lófrál még szerte a világban, könnyen tudlak pótolni téged!
- Rendben van. Szeretnélek megkérni, hogy lépj túl a töltelék szálakon és terelődjön végre a történet a fő cselekmény szálra, ugyanis engem vár a lányom, hogy jó apa módjára előkerítsem, utána pedig lehordjam amiért megint a bolondját járatta velem!
- Ha már ilyen szépen kérted, ám legyen. Nos, hölgyek, urak és gyerekek, van szerencsém bemutatni James "Daliás" herceget, hétköznapi nevén David Nolan -t, Storybrooke város seriff helyettesét, aki a szépséges Hófehérke hercegkisasszony egykori párja, aki jól kitolt, mátkájával és 28 évvel ezelőtt ide került. Élte is volna jól felépített kis életét, ha agyafúrt párja nem küldi utána a kis Emma babát, hogy nevelje fel egymaga, ha már vele nem volt hajlandó. Furcsának hangzik, hogy egy herceg, terhesen magára hagyja élete párját? Említettem, hogy ez nem egy szokványos történet, előfordulhatnak olyanok, amiket senki sem merne, egy mesébe beletenni. Visszatérve Dali hercegünkre. A kis Emma, annyi fejfájást okozott már neki, amit egy normál ember se tudna elviselni, nemhogy egy herceg, Persze nem akarta letörni, szöszke kislánya lelkesedését, aki 28 éves létére, még mindig imád elkóborolni apja óvó szemei elől, élete párjával, kampókéz Hook - al, hogy még több fejfájást tudjon okozni népének. Hiába, egy vérbeli herceg ivadéknak, elég nehéz parancsolni. Sajnos Emma ezúttal, talán szándékosan is, de elfelejtette megemlíteni, hogy pontosan hová is ment. Egy biztos: Tündérmesébe menekült, hogy pótolhassa kicsit elveszett gyerekkorát, amit meseországtól távol kellett eltöltenie. Hercegünkre vár tehát a feladat, hogy előkerítse pimasz lányát és helyreállítsa a tönkretett meséket, hogy a nép visszatérhessen, jól megszokott kis életéhez.
- Ez mind szép és jó, örülök is neki, hogy végre engem is megemlítettél, de lenne itt még valami: Mégis, hogy a csudába fogok meseországba kerülni? Csak említésképpen mondom, hogy Regina, jól kibabrált velem. Az a gonosz némber, összetörte a varázstükör átjárót, miután visszatért az én mesémbe, ahonnan ki lett tiltva, miután nem volt képes elvégezni antihős feladatát, vagyis megmérgezni, az ex nejemet, szépséges Hófehérkét. Helyette inkább meglépett, a vadásszal és az egész királyságot Cora mamájára bízta, aki porig akarta égetni a kastélyt, ahol éltünk. Rémlik már valami?
- Drága barátom! Ha nem léptél volna le magára hagyva életed nőjét, akkor ez most nem történt volna meg. Nem is tudom rólad elhinni, hogy herceg vagy. Meseországban te vagy az újonc hercegek követendő példája, de csak azért, mert eszük ágában sincs belegondolni abba, milyen ostoba is vagy.
- Kikérem magamnak, a nép mindig imádott engem és ez most se lesz másképp. Egy kettőre visszahozom a kislányomat ide, ahol folytatódhat tovább a csendes unalmas életünk asszony nélkül, aki ellátná a házimunkát helyettem.
- Tudod mit? Elintézem, hogy bekerülj a könyvbe, csak hallgass végre el! Tehát készen állsz David?
- Már amióta az eszemet tudom készen állok - David behunyta a szemét, majd előjött a hírhedt lila köd, ami azt jelzi, hogy hősünk pillanatokon belül a mesék varázslatos világába kerül. Én itt el is búcsúznék, ugyanis ez a sok marhaság, amit ez a herceg összehordott, teljesen lefárasztott. Legközelebb, is tartsatok velem, hiszen kezdetét veszi az első történet, továbbá érkezik, még a harcias főhősnőnk is.


.

.